Felhívás az Európai Unió állampolgáraihoz a 2009. júniusi Európai Parlamenti választások alkalmából

Csak egy egységesebb, szolidárisabb és nyitottabb Európa győzheti le a válságot és adhat választ korunk kihívásaira

Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az Európai Unió állampolgárai különösen nehéz történelmi időszakban választanak új parlamenti képviselőket, s ez a korszak egyben meghatározó jelentőségű saját és gyermekeink jövője szempontjából.

Az európai uniós tag- és tagjelölt országokból jövő aláírók felhívással fordulnak az Unió állampolgáraihoz: az Evangélium és az azon alapuló hagyományok arra ösztönöznek bennünket, hogy felismerve az idők jeleit változtassunk életünkön egy emberibb, minden ember jólétét tiszteletben tartó társadalom kialakításáért. Csak egy egységes Európa képes válaszolni a kihívásokra, ha világszerte kifejezésre juttatja alapvető értékeit, a szolidaritást, az igazságosságot és a békét. Itt az ideje, hogy ráébredjünk személyes felelősségünkre Európa építéséért.

Hosszú bizonytalanság után az európaiak most összetartásra és egységre vágynak. Európa ugyanakkor minden hatását érzi a pénzügyi és gazdasági krízisnek, amely egyben erkölcsi és lelki válság is. Az elveszett bizalmat csak egy új, széleskörű kezdeményezéssel lehet visszanyerni, amelyben Európa meghatározó szerepet játszik, még ha intézményei meg is gyengültek a Lisszaboni Szerződés ratifikálása körüli bizonytalanságokban.

A világválság nehéz próbatétel számunkra; a világ legtöbb népe és nemzete számára még ennél is nagyobb megpróbáltatást jelent, ugyanakkor egyedülálló lehetőség arra, hogy más irányt szabjunk a gazdaságnak és változtassunk magatartásunkon. A válság esélyt ad Európának, hogy új erőre kapjon – ha megőrizzük képességünket a viszontagságok legyőzésére és hűek maradunk azokhoz az értékekhez, amelyek kezdettől fogva az alapjait adták az emberiség történelmében egyedülálló európai egyesülésnek.

Minél hamarabb léptessük életbe a Lisszaboni Szerződés határozatait!

Ahhoz, hogy Európa hatékony és demokratikus intézményekkel megerősödve a nemzetközi színtéren fontos szerepet kaphasson a válság kezelésében, felhívással fordulunk kormányainkhoz és Európa polgáraihoz, hogy támogassák az állam- és kormányfők által aláírt Lisszaboni Szerződés törvényi erőre emelését. A Szerződés új lehetőséget és szilárdabb alapot nyújt a megfelelő megoldások közös keresésére.

Örömmel vesszük, hogy Írország felülvizsgálja korábbi elutasító döntését. A Szerződés valóban kissé összetett, nem könnyedén olvasható dokumentum – tegyük hozzá, mint bármely szöveg, amely 27 ország döntéseit foglalja össze. Mégis, eddig példa nélküli módon egyértelműen megnevezi az alapvető európai értékeket, és olyan hatékonyabb döntéshozó hatalommal ruházza fel az Európai Uniót, amely nagy jelentőségű a kibővített Unió szempontjából. A Szerződés arra is alkalmassá teszi az Európai Uniót, hogy keleti és déli szomszédai számára a stabilitás, a szolidaritás és a nyitottság bástyája legyen.

Bár nem ejt szót Európa keresztény gyökereiről, mégis elégedettséggel tekintünk a szerződésre, mivel azt végső soron a keresztény értékek és a keresztény gondolkodás inspirálták. Először tartja egy szerződés az emberi méltóságot Európa legfőbb értékének – a szabadság, a demokrácia és az egyenlőség előtt. A dokumentum kimondja, hogy az Unió célja a béke, a teljes foglalkoztatottság, a szabad és tisztességes kereskedelem, a szegénység felszámolása, az emberi jogok védelme, valamint a nemzetközi jog betartása és további fejlődése. A szolidaritás gondolata – amely eddig ritkán emlegetett fogalom volt az európai jogrendszerben – a Lisszaboni Szerződésben központi jelentőséggel bír.

Az Alapjogi Charta, amely szerves része a Szerződésnek, összeköti a klasszikus alapjogokat a szociális jogokkal. Így többek között garantálja a szociális biztonságot, a szociális támogatást, a lakhatást. Biztosítja továbbá a család védelmét, a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élők jogainak a védelmét és a menedékjogot, valamint védi a bioetika alapjait – így tiltja a klónozást, az eugenetika gyakorlatát és az emberi szervek kereskedelmi célú felhasználását.

A Szerződés védi az európai egyházaknak a tagországok nemzeti törvényei által biztosított státusát, elismeri identitásukat és sajátos szerepüket, illetve felhívja az Uniót a velük való nyílt és rendszeres párbeszédre.

Végül a szerződés szól többek között a nemzeti és az európai parlament hatalmának megerősítéséről, a jobb átláthatóságról, az állampolgárok intenzívebb bevonásáról, a felelősségek áttekinthetőbb megosztásáról és a szubszidiaritás hatékonyabb ellenőrzéséről.

Mivel a Lisszaboni Szerződés fokozza az Európai Unió hatékonyságát és demokratikus legitimációját, a dokumentum felhatalmazza Európát, hogy foglalkozzon korunk három legnagyobb kihívásával: a globalizációval, az éghajlatváltozással és a demográfiai átalakulással.

Építsünk egy szolidárisabb Európát, hogy szembeszállhassunk a gazdasági globalizációval!

A kereskedelmi és pénzügyi viszonyok globalizációja az elmúlt két évtizedben szédületes iramban zajlott. Ám a növekedés gyümölcseiből korántsem részesedett mindenki. Most mindannyian tanúi lehetünk egy olyan rendszer összeomlásának, amelyet a pénzügyi eszközök korlátlan gyarapítása, valamint a szabályozás, az átláthatóság és a cselekvők felelősségvállalásának teljes hiánya jellemez. Azt is látjuk, hogyan élednek újjá a protekcionista tendenciák és az egoista reflexek még az Európai Unión belül is.

Az egyensúly megbomlásának elkerülése érdekében a gazdaságot az emberek – minden ember – szolgálatába kell állítanunk, vagyis meg kell becsülni az emberi munkát, segíteni kell a vállalkozó szellem kibontakozását, és vissza kell térni ahhoz a felfogáshoz, amelyben az állam a közjó védelmezője. A szociális piacgazdaság európai modelljét az új realitások fényében kell megújítani. Meg kell erősíteni ennek küldetését, vagyis a gazdasági hatékonyság összehangolását a társadalmi igazságossággal, az esélyegyenlőséggel és a szolidaritással. A szolidaritás nem állhat meg az országhatárnál; Európának számba kell vennie hosszú évek során összegyűlt tapasztalatait, és bátrabban kell védelmeznie a leggyengébbek érdekeit.

A világban képviselt súlyát tekintve ezért az Európai Unió fontos küldetése az is, hogy egy globális szabályozási rendszert alakítson ki nemzetközi igazgatási struktúrák és ellenőrzési eszközök segítségével. Ebben kulcsszerepet kell játszania a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), a Kereskedelmi Világszervezetnek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének, miközben a legszegényebb országoknak, különösen az afrikai országok fejlődő gazdaságainak is megfelelő szerepet kell biztosítani a döntéshozatalban.

Építsünk a jövő generációkra tekintettel levő Európát, hogy szembeszállhassunk az éghajlatváltozással!

Erőteljes éghajlatváltozásnak vagyunk tanúi, amelynek nyilvánvaló következményei vannak a jövő generációkra nézve. Kimutatható, hogy a változásokért az ember a felelős. Keresztényként hisszük, hogy a teremtett világot Isten ránk bízta, hogy felelős módon bánjunk vele. Ugyanakkor az ipari országok és az ő példájukat követők továbbra is olyan termelési módszereket és életstílust folytatnak, amelyek a természet erőforrásainak korlátlan kizsákmányolásához vezetnek. Jól tudjuk, hogy az éghajlatváltozás következményei, mint a viharok, az áradások vagy a szárazságok, leginkább a legszegényebb országokat érintik, s eközben egyre több konfliktus keletkezik a víz- és élelmiszerellátás terén.

Nyilvánvaló, hogy az éghajlatváltozást csak úgy állíthatjuk meg, ha átütemezzük a gazdasági növekedést, vagyis csökkentjük az energia és egyáltalán a meg nem újuló természeti erőforrások fogyasztását. Csak egy egységes Európa lehet képes arra, hogy a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság ellenére bátorságot igénylő és most már elkerülhetetlen lépések mellett kötelezze el magát. Üdvözöljük a már meghozott döntéseket, ám úgy gondoljuk, még tovább kell mennünk.

Ehhez a közös erőfeszítéshez mindannyiunknak személyesen hozzá kell járulni. Tudomásul kell vennünk, hogy életmódunk megváltoztatása elkerülhetetlen, különösen ami az ipari országokat illeti. Az ökológiai katasztrófa elkerüléséhez először is korlátozásokat kell bevezetnünk fogyasztási és utazási szokásainkban. Ez azonban arra is lehetőséget nyújt, hogy hátat fordítsunk a túlságosan anyagi életnek, és újra megnyíljunk az emberi kapcsolatok gazdagsága iránt.

Építsünk egy nagylelkűbb Európát, hogy szembeszállhassunk a demográfiai kihívással!

A legtöbb európai országot fenyegető harmadik nagy kihívás a demográfiai változás, amely a társadalom elöregedését és ezzel egy időben a népesség csökkenését jelenti. Nemzetközi összehasonlításban a kontinensek közül ma Európát érinti leginkább ez a folyamat. A demográfiai változások társadalmi és gazdasági hatásai közül megemlíthetjük a szociális rendszer túlterhelődését, a középtávú munkaerőhiányt, az idősebbek növekvő függőségét és szociális elszigetelődését, valamint a nemzedékek közötti konfliktusok valószínűségének növekedését.

A kialakult helyzetnek számos oka van, de erre a kihívásra adott válaszok mind azt feltételezik, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet a társadalom alapsejtje, a család és a fiatal nemzedékek jólétére. A tagországoknak – ahogy az Európai Unió is teszi saját hatáskörében – védelmezni és támogatni kell a családi életet és annak kibontakozását. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek segítik a szülőket gyermekvállalási vágyuk beteljesülésében, valamint a családi élet és a hivatás összehangolásában. E cél eléréséhez mozgósítani kell a politika valamennyi területét; az egészségügyet, az oktatást, a foglalkoztatást. Az egész társadalomnak azon kell dolgoznia, hogy lehetőséget adjon a fiatal nemzedékeknek, s eközben jobban megbecsülje az idősek szerepét.

Ma Európában a népességnövekedés háromnegyede a bevándorlásból ered. A bevándorlás várhatóan folytatódni fog, mivel legalább részben ellensúlyozza a népesség csökkenését. Ezért fontos, hogy társadalmaink elkötelezetten törekedjenek a bevándorlók beilleszkedésére és a sokféleség tiszteletére.

A család- és a bevándorlás-politikát soha nem határozhatja meg csupán a gazdasági szükség. A bevándorlás ellenőrzése nem írhatja felül például az egyén jogát, hogy családban élhessen. A bevándorlási politikában ugyanaz számít, mint ami társadalmaink etnikai, kulturális és vallási sokszínűségében: a nyíltság és a készség, hogy befogadjuk az idegeneket. Ez főleg keresztényként kötelességünk.

Be kell azonban ismernünk, hogy az európai intézmények úgy tűnik, a család integritását fenyegetik. Sajnos előfordulhat, hogy hamarosan tanúi leszünk a nemek közötti különbségek megtagadásának, valamint annak, hogy kimondják: az anya és az apa szerepe között nincs eltérés. Ezzel kapcsolatban fontos aláhúzni, hogy sem a jelenlegi európai egyezmények, sem a Lisszaboni Szerződés nem jogosítják fel törvényhozásra az Európai Uniót a családjog és az élethez való jog kérdésében. Ezek a területek a tagországok kizárólagos hatáskörébe tartoznak.

Végül arra hívjuk az európai állampolgárokat, különösen a keresztényeket, hogy felelősséggel kapcsolódjanak be az európai demokratikus vitákba!

Európai állampolgárok! Részt kell vennünk a júniusi választásokon! Ébredjünk tudatára, milyen fontos az európai egyesítés és milyen fontos a remény, hogy Európa globális méretekben képes előmozdítani a békét és az igazságosságot. A választások során igazi európai látásmódot kérjünk számon a különböző politikai csoportoktól! Támogassuk azokat a jelölteket, akik az Európai Parlamentben az emberi méltóság tiszteletben tartására alapozott politikát akarnak képviselni – egy olyan Európáért, amelyet a szolidaritás, a nagylelkűség és a jövő nemzedékek tisztelete jellemez. Legyünk felelős szavazók és ne üljünk fel a populista szlogeneknek! Európa egyesítése az európaiak legfőbb ügye, az Európa Parlamentnek pedig – sokkal inkább, mint az Európai Közösség bármely intézményének – az a küldetése, hogy képviselje az állampolgárokat.

Soha nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy az Európai Unió küldetése a béke előmozdítása a saját környezetében és világszerte. Tegyük meg, ami rajtunk múlik, hogy ne szalasszuk el a történelmi lehetőséget!

 Jérôme Vignon
elnök, Francia Szociális Hetek (SSF) – Franciaország

 Hans Joachim Meyer
elnök, Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK) – Németország

 Michel Camdessus
tiszteletbeli elnök, Francia Szociális Hetek (SSF) – Franciaország

 Henryk Woźniakowski
elnök, ZNAK Kiadó – Lengyelország

 Andrea Olivero
elnök, Olasz Keresztény Dolgozók Szövetsége (ACLI) – Olaszország

 Hein Pieper
igazgató, Katolikus Hálózat (Katholiek Netwerk) – Hollandia

 Antoine Arjakovsky
igazgató, Ukrán Katolikus Egyetem Ökumenikus Tanulmányok Intézete, Lviv, elnök, Ökumenális Szociális Hetek, Lviv – Ukrajna

 Neven Šimac
alelnök, Robert Schuman Dokumentációs és Európai Kutatóközpont, Zágráb/Split – Horvátország

 Anna Moskwa
Európai Találkozási Központ, Nowy Staw Alapítvány – Lengyelország

 Peter Grubits
főtitkár, Osztrák Katolikus Akció (KAÖ) – Ausztria

 Pierre Lecocq
elnök, Keresztény Vállalatvezetők Nemzetközi Szervezete (UNIAPAC Európa) – Franciaország

 Peter Annegarn
elnök, Világiak Egyházmegyeközi Tanácsa (CIL) – Belgium

 Josiane Caproens
elnök, Egyházmegyeközi Pasztorális Tanács (IPB) – Belgium

 Carine Devogelaere
koordinátor, Egyházmegyék Pasztorális Tanács (IPB) – Belgium

 Frank Turner SJ
igazgató, OCIPE Jezsuiták Európai Irodája – Brüsszel

 Henri Madelin SJ
OCIPE Jezsuiták Európai Irodája – Strasbourg

 Violeta Barbu
IXE tag – Románia

 Pedro Sols Lúcia and María Luisa Lladó Hädinger
IXE tagok – Spanyolország

 Anne van der Vaeren
IXE tag – Belgium

 Pierre Deschamps
elnök, Keresztény Vállalkozók és Menedzserek (EDC) – Franciaország

 Tomáš Halík
elnök, Cseh Keresztény Akadémia – Prága

 Michel Van Aerde OP
elnök, Domonkos Szövetség (ESPACES) – Brüsszel

 Ignace Berten
ESPACES – Brüsszel

 Markus Schlagnitweit
igazgató, Osztrák Katolikus Szociális Akadémia – Ausztria

 Clotilde Nyssens
ALTERCITÉ – Belgium

 Yves Coulomb
elnök, Keresztény Menedzserek Mozgalma (MCC) – Franciaország

 Francis Davis
Van Hugel Intézet, St. Edmund’s College, Cambridge-i Egyetem – Nagy-Britannia

 Llorenç Puig I Puig SJ
igazgató, Kereszténység és Igazságosság (Cristianisme i Justícia) – Spanyolország